Szivárványhíd-Tulipánszirmok

Köszöntelek! Siska Enikő vagyok. Verseimet osztom itt meg veletek. Röviden magamról: 3 fiúgyermek büszke édesanyja vagyok. (még szerkesztem) :) Köszönöm, azoknak akik érdeklődtek, látogattak. Érdemes lesz benézned, új versek feltöltése folyamatban.

Weboldal bejelentése

Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!

Ügyfélszolgálat

HuPont.hu Ügyfélszolgálat

Édesanyámnak... ha elmondhatnám...

Ne haragudj, édesanyám,
Teremtőnket se okold,
ó, ha tudnám, elmondanám,
ez a sorsom, ne zokogj.

Visszaküldött hozzád Isten,
kérésemre hallgatott,
megszületni vágytam itt lenn,
s lenni földi angyalod.

Bénult testem keresztedre
újabb nehéz súlyt rakott,
vinném én, de megegyeztem...
jó Atyám rám mást szabott.

A szívem szakad, ha téged
megtörve, sírni látlak,
annyi mindent tennék érted,
hogy ne érjen több bánat.

Ölelnélek, csókolnálak,
megfognám a kezedet,
füleidbe suttognám azt:
olyan nagyon szeretlek.

De csak szemeimmel tudom
megköszönni a sok jót,
nézd édesanyám arcunkon
a békés lélek-mosolyt.

Edynek szeretettel

Siska Enikő

Úgy várlak...

Minden este izgalommal várlak,
hogy csendedre feküdjek némán.
Fivéred előbb érkezik nálad,
s von félhomályt, nyugalmat énrám.

Röpke percig simítja arcomat,
nem tartott soká vele a kéj,
s míg búcsúját inti az Alkonyat,
halkan ölembe simul az Éj.

Siska Enikő

Az utca

(Debrecen, Bajcsy Zsilinszky utca)

Most abban az utcában élek,

hol egykor a félelem lakott.

Évszázados szagot érzek,

amit a történelem hagyott.

Beivódott a házfalakba

a kétség s vele a rettegés,

sokak akik rég ott laktak

sem tudták miért a sürgetés.

Egykor:

Egy kisfiú a jó barátját

éppen fel akarta keresni,

az utcának teljes hosszát

lezárták, s nem tudott átmenni.

A fiú szeme könnybe lábadt,

megsejthette mi történik,

hogy barátját sosem látja

s róla mindig megemlékszik.

Debrecen, 2010.08.27.

(elbeszélés nyomán)

Siska Enikő

Bajcsy Zsilinszky utca - In memoriam

Szakad a kötél, s vele az ég
sorsom a felvállalt útra lép
dohszag árad az ódon házból,
Ó Istenem! Itt lakom mától.

Könnyemtől ázik az utcakő
koppan a járdán, a súlya nő
ütközik és így gurul tovább
megtört rajta a ragaszkodás.

...
...

Ránőttem a százados házra
szép emléket hordozok mára,
szagommá vált a lehelete,
s indaként fonja a lelkemet.

Szakad a kötél s vele az ég
úgy, mint aznap, nem is oly rég
szürke felleg, keserű cseppek
Ó Istenem! El kell hogy menjek.

Siska Enikő

Őszi sirató

Ősz. Itt vagy megint, s színezed a tájat,
természetesen, festői ecseteddel,
de nézd csak, a fák mintha zokognának,
a lombok, mint a könnyek, mind leperegnek.

Vörösek, a sárgák, a rozsdabarnák,
széllel játszva még egy utolsót intenek,
úgy hullnak a mélybe, siratja az ág,
mint édesanyjától elváló gyermeket.

Így siratlak én is, avarrá válik
a bennünk elszakadt és megsárgult emlék.
Lassan immár a tél is jőni látszik
s fájdalmamra teríti hófehér leplét...

Siska Enikő

Nyárból ősz...

Kiforrja magát a mustszagú idő,
hűs szél kerget színes falevelet,
majdan friss nektárral koccintnak midőn
egymással cserélik ki a helyet.

Langyos mosollyal a Nyár Őszre kacsint,
- Mutasd meg szépséged a világnak,
érett gyümölcsök és pompás bokraid,
galagonya díszítse a tájat.

Tiéd a köd, a megsápadt falevél,
csókától, varjaktól sötétlő ég,
s az avar alatt megbújó gesztenyék.

Hozz még vidámságot, mielőtt mennél,
hisz veled távozik a napsütés,
s utánad nem marad más, csak hideg tél.

Siska Enikő

Szeretlek

Az lettél nekem, mint éjnek a sötét,
csendnek a nyugalom, Napnak a fény.
Te lüktetsz bennem, mint testben a vér,
szerelemhálót fonsz a szívem köré.

Siska Enikő

Ember vagy pillangó...

Ha pillangó volnék, pillekönnyű szárnnyal
röppennék, virágport hordanék virágra.
Nem bánnám azt sem, hogy rövid az életem,
s arra vigyáznék, azt szabadon élhessem.

...embernek születtem. Sejtekből, burokban
növekedtem anyaméhben; s fájdalommal
érkeztem e fényes, vakító világba,
mint angyal, akinek volt, s most nincsen szárnya.

Lehet, hogy talán mégis pillangó vagyok?
- hiszen már egy részem, a múltam is halott.
Feladtam mindent, úgy ahogy ők, s lettem báb,
aki színesebbre, egy szebb jövőre vágy.

Mint a madár

Szárnyaszegett pici madár
fa alól kémlel kék eget,
tekintete felfelé száll,
ám tollak nélkül nem lehet.

Tépázva ugrál, s mit talál
bánatos csőrrel szedeget,
- megvédelek kicsi madár
csak jönnél hozzám közelebb.

Bgyógyítom beteg szárnyad,
bekötözöm a sebedet,
Te hódítsd majd valahányszor
a fent magasló felleget.

Titok

Feszít, ki akar törni,
de nem lehet.
Nem hinné senki,
így bent reked.

El kell temetni
elásni jó mélyre,
követ tenni rá
súlya is megvédje.

Neked így jobb,
ne is törődj velem,
ne nyiss rám ajtót
majd elviselem.

Köszönöm Uram! Uram, köszönöm jóságod, mérhetetlen szereteted, ahogyan lelkemet óvod, az életem védelmezed. Mikor hozzád kérni megyek mindig meghallgatod imám, hálát adok ezért neked. Cserébe nem kérsz egyebet csak szeretetet, mert Te vagy "az út, igazság és élet".

Éjszaka

Csillagok fénye szövi szobám
s egy csillogó szálra felfűzöm
halkan eldúdolt szívem szavát,
szerelem gyöngyeit rákötöm,
ezüst fénysugárral elküldöm.

Pici neszt hallasz, hogy észrevedd,
ablakod kis résén beragyog,
helyettem majd lassan átölel,
füledbe súgja a dallamot,
hogy tudd, lélekben veled vagyok.

Lemosta az eső

Esett. Én ott álltam
a főnixmadárnál
kezemben esernyő,
csokit majszoltam.

Egyre jobban esett.
Csak álltam, vártam
gombóccal torkomban,
szorította nyakam.

Előtört belőlem.
Könnyeztem én is.

Vizes volt az este.
Cipőmre s lelkemre
ejtett vízcseppek
lemosták a szennyet.

Siska Enikő

Bennem élsz

Bőröm beitta illatod,
amit sejtemben is érzek.
Véráram visz oda ahol,
szívem hevesen ver érted.

Pitvaromba költöztetlek
majd benézek hozzád gyakran,
megcsókollak, átölellek
óvva, becézlek halkan.

Bennem lüktetsz amíg élek
senki onnan ki nem téphet.
Örök vágyad és lakásod
az én szívemben találod.

Siska Enikő
(Napfény)

Az esthajnalcsillag

Ne! Ne menj még! Maradj!
Nézz fel az égboltra
ölelkeznek a csillagok.
Nézd milyen fényesek,
szinte összeérnek.

Ne! Ne menj még! Maradj!
Hosszú az éjszaka
mondj még valami szépet.
Tudom, szeretsz beszélni
s én iszom minden szavad.

Egybeolvadt a fény látod?
A távolság eltűnt - hajnalodik.
Együtt szebben ragyognak.
Legyenek ők: Te és Én
az esthajnalcsillag.

Siska Enikő
(Napfény)

Önbíztató

Fáj az élet, nehéz nyelni,
torkomba dagadt a múltam,
mégis muszáj tovább lépni
hamar össze szedni magam.

Végletig húztam a szálat,
majdnem minden odaveszett,
pattanásig feszült cérna
időközben tekeredett.

Begyulladt torkomra gyógyír
csak a megbocsájtás lehet,
s teljesíteni mit megírt
a teremtő Uram nekem.

Áloméjszaka

Hiányoddal telő éjszakán
gondolattal szállné feléd,
hallkan bekucorodnék melléd,
s ajkad csókkkal cirógatnám.

Míg alszol, megkérem a Holdat
ezüst fénnyel vigyázzon ránk,
eressze fátyol takaróját,
maradjon, késsen a holnap.

De ha elmegy, szóljon a Napnak,
arany fénysugárral védjen,
kísérje hozzám minden lépted
s álomból valóság marad.

Siska Enikő
(Napfény)

Édes kis morzsa

Édes morzsákon élek,
de ennek is örülök
mert újra látlak kedves,
ajtó nyílik, s repülök.

Odavágyom karodba
hol rád éhes ajkamra
édes csókodat adod,
s vele jóllakom hamar ...

... aztán ki tudja mikor?

(Napfény)

Napfény

Napsugaram vagy nékem
legyen bár Hold az égen,
mert ha Te itt vagy vélem
fény árad a sötétben.

Vágyam örök melegség
fénymosolyod áraszd még,
szereteted nyújtsd felém
izzó lámpásom legyél.

Világíts, ragyogj belém
lásd az éltető reményt,
érted mindent megtennék,
szívemben szerelem ég.

Várlak

Tebenned rejtőznék el
de a távolság miatt
szavad helyetted ölel,
s fonok belőle vigaszt.

Minden szálba gondosan
beleszövöm a reményt,
egymáshoz jó szorosan,
amíg nem látlak megvéd.

Amikor eljössz újra
magamról letekerem,
inkább karod szorítsa
a vágytól égő testem.

Siska Enikő
(Napfény)

Lencsevégen szerelem

Nézd meg jobban és láss,
képeken az érzelem.
Pillanatnyi villanás,
lencsevégen szerelem.

Karommal átölellek,
ott van a szívem sarka
szorosabban felette
arcunk a bal, s jobb kamra.

Szinte dobogni látom
testem is beleremeg,
fénybe zárt valóságom
én megköszönöm neked.

(Egy fotó ihlette - Napfény)

Őrizlek

Belém nőtt a hangod s érintésed,
felidézem ha jő az alkonyat,
mint a puha bársony körülölel,
már nem félek, ha meglep a pirkadat.

Hiába nem vagy itt, én érezlek
hallom fülembe súgott szavadat
és egy burkot képezve belőle
megőrzöm benne összes vágyamat.

Siska Enikő
(Napfény)

Még ma este

Elsiklott nyakadon kezem,
közben elmerengtem benned.
Te talán észre sem vetted
rád olvadt, mély tekintetem.

Hajad ujjamra tekertem
játszva még vele ma este,
mert holnap tudom menned kell.

Szemem e perctől fényesebb,
alig látom a tiédet.
Érted gördül ki a könnycsepp,
oly nagyon szeretlek téged.

Siska Enikő
(Egy ellesett pillanat)

Elszöktek a csillagok

A Kígyó felült a Nagy Göncölre
rúdjához állította a Bikát,
hogy majd bejárják hárman a Földet
és lassan elhagyták az ég boltját.

Ám a Nagy Kutya ezt kiszagolta,
ugatva szaladt a fogat után,
de az Oroszlán megállította
s ők is megbeszélték az indulást.

Sietve ugrált hozzájuk a Nyúl,
elhívta magával az Ikreket,
nem hátrált ettől a Rák s a Hiúz
követték a csillaghadsereget.

A Kos beállt a Kis Göncöl elé,
a Bakra ült a Medve s a Halak,
de kicsi lett nekik a kis szekér
és már csak a Sárkány háta maradt.

Így utaztak hosszú éjszakán át
és megkerülték együtt a Holdat,
reggelre minden a helyére állt
este nézd meg, hogy mindegyik ott van.

Újra és újra...

Sebet ejtettem magamon
s a fekélyes részekbe
csontig hatol
a bánat,
belehalni nincs időm,
megyek tovább,
míg bírja a lábam,
a szív zihál,
levegő után kapkodok,
izzó szilánkon taposok,
vérzik mindenem,
de a lélek tudja mit akar,
engedem,
ő majd elvezet,
együtt megoldunk
minden helyzetet.

Ellopott idő

Meghajlítom az időt
lelassul, marad a – most
és a meggörbült térben
veled újra egy vagyok.

Ellopom a perceket,
tűzben égő vágyakat,
magamban jól elrejtem,
megmentem a holnapnak.

Amikor a sorshomok
pereg tovább, ne feledd
hogy nálam megtalálod
a lángoló szerelmet.

Siska Enikő
(Napfény)

Ősz

Alkonyodik. A napsárgát
felváltja a narancsvörös,
az est hozta éjszaka már
hamarabb eljön és hűvös.

A hajnal is szürkébb, ködös,
mi színes lassan kifakul,
nedves a levél nem zörög
a természet most lelassul.

Avar alatt megpihennek
a lehullott gondolatok,
téli álmot alszik minden
békét áraszt a nyugalom.

Búcsúzó

Volt viruló tavasz, tombolt a nyár..
A virág elhervadt, falevél hullt,
a forróság helyett hűvös szél fújt,
színcsomagot bontott, tarkult a táj.

Felhőtakaróba bújva lassan
elsiratja magát a tűzkorong
megfáradt, langyos könnye túlcsorog,
búcsúzik, tovább már nem maradhat.

Melegíthet egy másik féltekét
mert itt az ősz toporog nyomában
de talán visszanéz utoljára
mielőtt elmegy, s átadja helyét.

Siska Enikő
("Napfény")

FöldAnyáért

Benned terem az élet,
Te a bölcsődben ringatsz
cipeled a terhemet
rajtad jár megannyi talp.

Tüdőmet is táplálja
testedből nőtt zöld karod
bokrok, fák, a fűszálak
mindezért hálát adok.

Kérlek bocsásd meg nekünk
nem figyeltünk eléggé
hogy lényedet szennyeztük
és mi tettünk gyengévé.

Gyárak koromfekete
és bűzös lehelete,
a folyókba engedett
sok szemét, méreg, vegyszer
sejted beteggé tette
senki sem tett ellene.

Legyen ennek már vége!
Titeket kér Emberek!
Fogjunk össze őérte
gyógyítsuk a Földet meg!

FöldAnya szívedhez szól
hallgasd mélyen magadba
s félelmed mi leblokkol
ne uralkodjon rajtad.

Ébredj! Emlékezz újra!
Tudásra, bölcsességre
s ezzel lépve az útra
jön egy boldogabb élet.

Csak hinned kell
s tenni érte!

Megmagyarázhatatlan

Rab lettem, tudom nem akartad
de fel sem szabadíthatsz csak én.
Magamnak okoztam fájdalmat
mi állatian belém mar, ég.

Mint egy dögkeselyű úgy köröz
szárnyával csapkod s eltakarja
a tűzgolyót a fejem fölött
és sötétség borul rám nappal.

Ó, ha tudnám elhessegetném,
de az érzés mégis erősebb,
pedig mondtam, hogy - ebből elég!
s próbáltam elszakadni tőled.

Megmagyarázhatatlan erő
ami vonz s odaleláncol hozzád
s leszek újra mindent feledő
érted élő szerelmes szolgád.

("Napfény")

Valami elmúlik a jelenben

Megrekedtem az úton feléd,
erőltetett erőm kezd elfogyni.
Fáradok. Te sem segítettél
s bolond ki egyszemélyes harcot vív.

Reméltem győzhet szeretetem,
letörhetem szíved bilincseit,
s boldogságodat beengeded,
vele a napfényt, mi jeget hevít.

Vesztettem. Megállok pihenni,
valahol újra megkapaszkodok,
nem sírok, felhők könnye esik,
szemembe csap, s arcomon az csorog.

Siska Enikő
("Napfény")

Szókép keretben

Rámába foglalnám a hangod
ha egyszer elhagyná az ajkad
és nekem mondanád azt a szót
amit a vágy hallani akar.

Leheleted melege lenne
a képnek vöröslő háttere,
szívedből áradó szeretet
ragyogó betűket festene.

Együtt alkotnánk maradandót
amit mindenki megcsodálna,
szerelmes szóképet formáló
hűséges párját e világnak.

((Napfény) (ráma = képkeret))

Lenyomat

Bedörzsöltem ujjbegyembe,
gyengéd, pici mozdulatokkal
érzékembe simítottam
illatodat, ölelésedet.

Részecskeként olvadtál belém,
s lettél üregeket betöltő
érzés és illatgyöngy bőrömön,
s felszín alatti rétegén.

Lenyomat maradtál örökre,
sejtjembe olvadva nyomban,
bevésődtél oda, ahonnan
semmi sem tüntethető el.

Siska Enikő
((Napfény))

Halottak napján - Anyai nagyszüleim emlékére

Mai napon nyílik újra
a túlvilági asztrál sík,
szeretteink, kik elhunytak,
léphetik át egy határig.

Gondolatom a gyertyafény
nesztelen repíti oda,
amikor még nagyapa élt,
akit nem feledek soha.

Alakja feltűnik tisztán,
s a fülembe cseng egy mondat:
"a becsületedre vigyázz" -
Ő ezt tartotta fontosnak.

Ó, már nagymamám is látom,
a kedves, törékeny asszonyt,
aki tudta, mire vágyom,
és sok szeretetet adott.

A sírkövüknél megállva,
amire két nevet véstek:
Tábori Albert és Tutor Mária
szívemben örökké élnek.

Az ismeretlenek emlékére

Ősök pihennek a domboldalon
névtelenül, kiknek bokor a fejfa,
és a feledésbe korhadt hanton,
évtizedek óta nem égett gyertya.

Százéves sírjukat homály fedi,
már nincs halom, csak odanőtt enyészet -
emlékezve mondjunk imát nekik,
s értük is égjen ma az örökmécses!

Tudat alatt...

Nincs. Mégis létezik valami,
néha vékony, máskor vastagabb
szálon fogják agyhullámaim,
mit üzen a megfoghatatlan.

Ellentmondásokkal sző tele,
nem tudom olvasni sorait,
vagy megfejteni a jeleket -
túllépni széles határain.

Talán hagyom, mert lehetetlen
ezt a zsinórt köztünk elvágni -
inkább engedem képzeletem
a tudat alattin szárnyalni.

Azon az estén

Míg sötétben futottam köröket,
Te megszólítottál engem, Uram.
Dalod által a falak ledőltek,
s mint Jerikóban, mutattál utat.

Muzsikád zengte be a szívemet,
rám, mint tekergő bárányra leltél
és nem hagytad elveszni lelkemet -
áldva, hálával tartozom ezért.

Azon az estén is megmutattad,
milyen hatalmas a szereteted,
hisz hangodat magamban hallhattam,
s én ezentúl csak téged követlek.

Esti boldogság...

Megálltam a gangon. Esteledett.
A vén házak szeme is pislákolt,
az ég kedvenc színemben pompázott,
a levegőben illat terjengett.

A királykék palástra lassacskán
felragyogtak az első csillagok,
vacsorára megérkezett a Hold
és leült a meghittség udvarán.

Társult a pillanat, elidőzött,
élvezte az esti nyugodtságot,
ahogy én a rámlelt boldogságot,
megérezten végre ott, először.

Jéghideg valóság

Vitaminhiányos nappalok,
a gerincferdült éjszakák
keserű ízét kortyolgatom,
és a belekevert magányt.

A nyitva felejtett ajtómon
kopogás nélkül beszökik
a hideg, kit a szél elhordott,
rám ül, s épp ruhámat szövi.

Bőrömre dermeszti a jelent,
a jéghideg valóságot,
de leszűröm italom, s megyek
befűteni a lakásom.

Fényes csillagpor

Csillagport szórnak ma angyalok,
s idelenn szeretetté válik,
fényként szűrődik az ablakon
s a szívekben tovább világít.

Járjon át téged is e csoda
ez a szent karácsonyi béke
s az angyaloknak csillagpora
ragyogjon mindenki lelkébe.

Szürke hétköznapok

Sokszor a lábam visz valamerre
testem részei rábízva magát,
elmosódott, hömpölygő emberek
szememben, rohanó sokaság.

Az úttesten is úgy megyek át
mikor a zöld éppen pirost vált
és észre sem veszem már
ezt a monoton megszokást.

Beolvadok a hétköznapokba
szürkét veszek fel vagy barnát,
tervezek, s levetem gondomat
de a színes még váratja magát.

Idelenn ragyog

Csillagokat takar felhő,
megpihennek csendes éjben.
Puha paplan védi őket,
hogy a fényük el ne vesszen.

Idelenn is ragyog kettő,
s mikor abba belenézek,
meleg, barna szemeidben
meglátom a mindenséget.

Aludj kedves

Nézlek gyertyafény táncánál
s bennem boldogság ragyog
most egy szoba a mennyország
s én az angyalod vagyok

Őrizem az álmaidat
a jövőt és a jelent
szívből fakadó virágot
szerelmet, szeretetet.

A ránctalan nyugalom jő
rád simítja takaróját
csendben odabújok melléd
aludj kedves, jó éjszakát.

Összetartozás Mint télhez a hópihe, egy cseppnyi kristály, szendergő földre hulló, hűvös mennyei virág. Mint tavaszhoz az eső, mitől mosdanak a fák, zsenge rügylevél fakad, ébredezik a táj. Mint nyárhoz a napsütés, a tikkasztó sugár, este tücsök muzsikál a pezsgő zsongás után. Mint őszhöz a szél, mi söpröget és porol, színtakaró hullik, fakul a zöld bokor. Mint éjhez a csillagok, feketén a fehér, ellepi az égboltot a fényével mesél. Én így tartozom hozzád, s mint testhez a lélek, semmi a másik nélkül, együtt teljes az élet.
Siska Enikő

Emike néni - Mama
(88 éves)

Néhány méter a határ
s ott az időkorlát,
rajta csüng tizednyi év
kiszolgáltatottság.

A tehetetlenségbe
belelehelt sóhaj,
s ráncosodó akarat
támaszkodik bottal.

Magány fonja ősz haját
betegség a testét
gondolatban panaszol,
ám edzi az elmét.

Kedvesség és szeretet
szíve áldott kincse
örömében szétszórja
rám és mindenkire.

Búcsú az iskolától

Virágszirmok jelzik utunk,
harmatuk - ráhulló könnycsepp
lassú léptekkel ballagunk,
sors teríti ránk a köpenyt.

Énekünk - folyosón visszhang
elköszönnek az emlékek
amit beittak a falak,
dalunk hozzá - Isten véled.

Megtanultunk sok-sok leckét
de lezárult egy anyagrész
a dolgozatot megírtuk
a vén diák már útra kész.

Tarisznyánkba összegyűjtve
a tudás, illem, tisztelet
kedves, drága jó tanárok
hálásan köszönjük nektek.

A honlap ára ~~78 500~~ helyett MOST 0 Ft.

Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 1
Tegnapi: 1
Heti: 1
Havi: 17
Össz.: 7 410

Látogatottság növelés

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
Szivárványhíd-Tulipánszirmok - © 2008 - 2024 - siska-eniko-versei.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára ~~78 500~~ helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »